Ezüst Sárkány Lovagrendje

Előzmény

Strahd egy idő után visszaszállt a lóra, újra ránk nézett, majd eltűnt.

Történtek

Körülbelül este 7 óra lehetett, mikor a csapat a Gulthias fa környékén pihent. A korábbi vihar – eső és villámok – már elvonult, csendes nyugalom borult a vidékre.

Miután Strahd távozott, Lyria közelebb merészkedett a Suttogó Falhoz. Ahogy előhívta kardját, az enyhén reagálni kezdett a látomásra. Még jobban közeledve már alig hallhatóan, de felsejlettek a város hangjai is. Ren, aki meditálva figyelte a jelenetet, észrevette, hogy a harangszó rövid időn belül ismétlődik. Ezután Identify varázslattal megvizsgálta Lyria kardját, és kiderült, hogy átkozásra képes fegyverről van szó. A neve: Zephyria, a Kiolthatatlan Penge.

Eközben Bjørn elővett egy kevés ételt, hogy visszacsalogassa Dan-t, a hollót. Néhány perc múlva egy ismerős madár szállt le egy közeli ágra, majd elkezdett csipegetni – úgy tűnt, Dan visszatalált hozzánk.

Miután összeszedelőzködtünk, elindultunk vissza a borászat felé. Útközben újra elhaladtunk az összeomlott kőszobor és a holttestek mellett – mindenhol a korábbi harc nyomai voltak láthatók. A berserkereknél krúd, kétkezes Great Axe fegyverek voltak, és most, hogy volt idő alaposabban körbenézni, észrevettük, hogy a druidák a kis kőkupacokban aludtak. Csak varázs komponenseket találtunk náluk.

Ahogy haladtunk lefelé a hegyről, egyre egészségesebbé vált a táj: a növényzet visszatért, élővilág nyomai jelentek meg.

Rövid idő múlva kiértünk egy pusztásabb területre, ahol néhány alakot láttunk a távolban. Úgy tűnt, egy lovag harcol három furcsán mozgó lénnyel. Közelebb érve láttuk: zombik. A lovag rozsdás páncélban harcolt, arcán düh látszott, az egyik fele pedig rothadásnak indult – valószínűleg már nem él.

Távolról kezdtük meg a támadást, de a három zombit gyorsan legyőztük.

Ekkor a lovag felénk fordult, és megkérdezte, kik vagyunk és miért segítettünk. Elmondta, hogy az Ezüst Sárkány Lovagrendjéből való – páncélján egy kopott sárkányembléma látszott. Urvintól tudtuk, hogy ez a rend egykor Strahd ellen harcolt, de elbuktak.

A lovag azt tanácsolta, keressük fel a rend eredeti vezetőjét, Argynvost, a sárkányt, akiről a rend a nevét kapta. A főhadiszállásuk a Argynvostholt nevű kastély, jelenlegi vezetőjük: Vladimir Horngaard. A lovag felajánlotta, hogy odakísér minket. #todo

Amikor megtudta, hogy nemrég kiirtottuk a druidákat és a Gulthias fát, fura, sötét mosoly jelent meg az arcán – úgy tűnt, örömét lelte a hírben.

Hugo insight segítségével észrevette, hogy a lovag lelkében fékezhetetlen gyűlölet tombol. Bár valószínűleg már nem él, a fa és a druidák pusztulása mintha enyhítene a fájdalmán.

Elmondta, hogy a rend tagjai nem léphetnek Vallaki környékére, mióta elpusztultak. Kimbatuul kérdésére kifejtette:

Argynvost már Strahd érkezése előtt is védte ezt a földet, és megalapította a rendet. Amikor Strahd serege támadott, a rend harcolt, de elbukott. Argynvost-ot megölték, feldarabolták, csontjai ma is Strahd kastélyában vannak. A lovagrend haláluk után valahogy visszatért – nem élnek, de léteznek, hogy beteljesítsék bosszújukat.

Bjorn elővette a lándzsát, és kijelentette, hogy ő a Suttogó Fal utolsó kiválasztott harcosa. A lovag elismerte ezt – mivel bebizonyítottuk, hogy nem Strahd hívei vagyunk, megbízik bennünk.

Kiderült, hogy a három zombi ugyanolyan páncélt viselt, mint amilyenekkel korábban találkoztunk naplemente után – rajtuk is Strahd jele volt.

A lovag elmondta, hogy a vadonban járnak, emberektől távol, és élőhalottakat, vadállatokat pusztítanak. Ren megkérdezte, hogy mikor éltek még mi volt a polgármester neve. A lovag szerint amikor utoljára Vallakiban jártak, a polgármester nem Von Vallakovics volt – szerinte ez a név kitalált. A lovag saját nevét sem tudta már felidézni. Annyit mondott viszont, hogy Vladimir utasítására nem támadhatják meg közvetlenül Strahd-ot, csak a szövetségeseit. Ezzel gyakorlatilag megerősítette, hogy – amíg nem Strahd oldalán állunk – ők nem ellenségeink.

Nem sokkal ezután egy farkas vonyítását hallottuk a közelből. A lovag szó nélkül, gyorsan eltűnt a hang irányába. Nemsokára egy fájdalmas farkas vonyítás hangzott fel a távolból…

1 óra múlva visszaértünk a borászathoz. Ahogy megérkeztünk, egy hollót láttunk elszállni a környékről, majd Elvir, a legfiatalabb fiú köszöntött minket az udvaron. Elmondta, hogy a Vén Varjú vár bennünket vacsorával.

Davian közölte, hogy azóta szerencsére nem érte támadás a borászatot. Viszont új híreket kapott: Vallakiban valaki elrabolta Irenát. Friss információ – egy istentisztelet volt a két atya tiszteletére, de Irena közben eltűnt. Holló kémeik szerint a várost még nem hagyta el, folyamatosan figyelik a helyzetet.

(Emlékeztető hint-hint: amikor Hugo korábban követte a bajkövetőt Vallakiban, leütötték – később egy holló csipegette a sebeit…)

A család nekünk adta az emeleten lévő két szobát, hogy kipihenjük magunkat a hosszú és fárasztó nap után.

To be continued…

**