Rictavio nyoman & Druidak tamadasa

Előzmény

A Perzselő Nap búcsúja után az ünnepség lassan a végéhez közeledett, az emberek elkezdtek hazafelé indulni, amikor hirtelen egy sikoltást hallottunk a tömeg távolabbi részéből…

Történtek

Újra megláttuk a nemesasszonyt beljebb a tömegben, de ahogy feltűnt, úgy el is tűnt. Az emberek hazafelé tartottak, amikor hirtelen sikolyokat hallottunk a főtértől keletre, és a tömeg rémülten hátrálni kezdett. Négy őr azonnal közbelépett, és a polgármestert feleségével együtt biztonságba helyezte. Izek a tér közepén maradt, de lassan ő is a polgármester után indult.

A csapatunk a zűrzavar irányába mozdult. Az utcák, ahonnan az emberek menekültek, főként raktárépületekből álltak. A sikolyok mellett furcsa morgások és nyögések hallatszottak – egy vadállat hangja lehetett.

Az utca közepén a fogadóból már ismert két nemes fickó „harcolt” egy nagydarab állattal. Hüvelyben tartott kardokkal álltak szemben az állattal, amely láthatóan zavart volt, és inkább védekezett, mint támadott.

Bjørn a Speak with Animals varázslatot használta, és nyugodt hangon kérdezte, honnan jött. Közelebb érve láttuk, hogy egy párducról van szó. Az állat elmondta neki, hogy az a két férfi engedte ki a fogságból, és hogy nagyon éhes.

Az utca másik oldaláról Rictavio közeledett a párduc felé, egy nagy húsdarabot tartva a kezében. Csattogó hangokkal próbálta magához csalogatni. A párduc lassan követni kezdte, Bjørn is vele tartott, mivel a fesztiválról még hozott magával néhány adag farkassteaket.

Közben a két nemes pánikba esett, mivel az állat valahogy megsebesítette mindkettőjüket. Ordibálni kezdtek az őrökért, követelve, hogy öljék meg a vadállatot. Mikor meghallotta, hogy az őrök közelednek, Rictavio átengedte az állat vezetését Bjørnnek, majd eltűnt egy sötét mellékutcában.

A csapatunk kissé szétvált: Hugo, mint gyógyító, hátramaradt, hogy ellássa a sebesült falusiakat és a két nemest, míg a többiek a legközelebbi városkapuhoz rohantak, halálra rémítve az ott állomásozó őröket. Miután a párduc biztonságban elhagyta a falut, megetettük a fesztiválon szerzett étellel, majd az állat az erdőbe rohant, megígérve, hogy soha nem tér vissza.

Miután ezzel végeztünk, megálltunk Rictavio szekerénél. Betörve találtuk: a zár el volt törve. Közelebbi vizsgálat után kiderült, hogy a zár mérgezett nyíllal volt csapdázva. Bent egy csapóajtót találtunk a mennyezeten, alatta vércseppekkel. A szekér most elhagyatottnak tűnt, ezért nyomokat kerestünk. Belül teljesen ki volt pakolva, semmi sem maradt, de a vezetőülés alatti rejtekhelyen találtunk néhány értékes dolgot (160 arany, egy imakönyv, egy gyógyítókészlet, ezüstözött rövidkard, kézi számszeríj, 20 ezüstözött nyílvessző, díszes bőrtok három kihegyezett facövekkel, egy zacskó fokhagyma, egy üveg só, egy kis doboz szent ostya, hat ismeretlen tartalmú fémpalack, egy tükör és két védelmi tekercs – egyik az élőholtak, másik a démonok ellen).

Miközben a többiek a zsákmányt szedték össze és eltüntették a nyomokat, Bjørn előresietett a fogadóba, hogy elkapja Rictaviot. Miután végeztünk a szekérnél, Hugo is csatlakozott hozzánk, és együtt mentünk a fogadóba.

A fogadóban csak néhány ember volt. Danika és Urwin dolgoztak éppen, rajtuk kívül két falusi tartózkodott bent. Urwin intett, hogy menjünk közelebb, majd halkan közölte velünk, hogy Rictavio már elmenekült, és hogy érdemes lenne követnünk őt Krezkbe, nyugatra.

Bjorn ezután mesélt a többieknek Rictavióról: hogy half-elf és mesemondó, valamint hogy sokat tud Strahdról. Bjorn és Hugo korábbi társa mesélt neki arról, hogyan lehet vámpírokkal elbánni (történetekből tanulta), ezért is voltak furcsa dolgok a szekerében. Azt is tudta, hogy létezik egy varázsló. Talán segíthet nekünk, ha mi is segítünk neki.

Későre járt, így megbeszéltük, mit mondjunk a polgármesternek a történtekről. Közben Nyam-nyam visszatért a fogadóba, kicsit sántikálva. Ren fordította, mi történt vele:

Miután eljutott a polgármester házához, talált egy fát, amelynek hosszú ága egy nyitott ablakhoz vezetett. Az ablak a konyhára nyílt, és egy kis időre elterelte valami a figyelmét, de végül kihallgatott egy érdekes beszélgetést. Két munkás arról pletykált, hogy Fiona Wachter asszonyság (valószínűleg a két nemes fickó anyja) furcsa, és hogy nem kedveli a jelenlegi polgármestert. Azt is hallották, hogy a piacon egyesek azt mondják, szívesebben látnák őt polgármesterként.

A beszélgetés során szó esett Viktorról is, és hogy milyen furcsa lett. Azt mondták, Albert és Leena – akik rossz viszonyban voltak vele – rejtélyes módon eltűntek nemrég. Ezután Nyam-nyam kutyákba botlott, akik üldözőbe vették, és felkergették egy lépcsőn. Az egyik ajtónál véres nyomokat látott (nem friss vér, valószínűleg egy fogda ajtaja lehetett). Egy másik, nagyobb hálószobába is benézett, de egy borzalmas bűz visszakergette. Ezek után visszatért hozzánk a fogadóba.

Ez az információáradat rengeteg kérdést vetett fel bennünk, ezért további részletekért Urwinhez, a fogadósunkhoz fordultunk. Megkérdeztük tőle a két nemes fiút, hogy valóban Fiona Wachter asszonyság fiai-e, ahogyan gyanítottuk, és mi a helyzet velük. Elmagyarázta, hogy Fiona Wachter asszonyság nyíltan szemben áll a jelenlegi polgármesterrel, és egyre többször lehet hallani a fogadóban, hogy az emberek támogatni szeretnék őt. Gyakran látni embereket a háza körül. A fiai biztosan bajkeverők. A teljes neve Fiona Wachter, a fiai pedig Nikolai és Karl. Arra gyanakodtunk, hogy a fiúk szándékosan keltettek felfordulást a karneválon, hogy még inkább aláássák a polgármester tekintélyét. De felmerült a kérdés: honnan tudták, hogy a párduc Rictavio kocsijában lesz?

A következő kérdés Viktor személyére vonatkozott. Ő a polgármester fia, és gyakran szólal meg nyilvánosan. Láttuk, és Urwin is megerősítette, hogy az emberek rendszeresen észlelnek gyors, rövid fényvillanásokat a polgármester házának padlásáról. Amikor megemlítettük a két eltűnt személyt (Albert és Leena), Urwin azt mondta, hogy nem tudott az eltűnésükről, de most, hogy szóba hoztuk, valóban már egy ideje nem látta őket. Megkérdezte Danikát is, és ő is ugyanígy emlékezett. Megtudtuk, hogy Viktor és Vakter asszonyság lánya (neve??) jegyesek voltak. A lány régen vidám volt, de mióta az esküvő szóba került, teljesen eltűnt, és az egész dolog rossz véget ért. Még Viktor is megváltozott, azóta furcsán viselkedik.

Végül Izekről kérdeztünk, és arról, hogy miért olyan hűséges a polgármesterhez. De kiderült, hogy ebben nincs semmi különös. A polgármester gyakorlatilag „örökbefogadta” (inkább csak gyámként, mint szülőként), és vele nőtt fel. Sokáig nem volt keze a jobb oldalán, de kamaszkorában egy időre eltűnt, majd amikor visszatért, már egy szörnyűséges karja volt. Eleinte próbálta rejtegetni, de manapság már egyáltalán nem szégyelli.

Hugo, ahogyan az újoncok is tapasztalják, különösen jókedvű a reggeleken, és mindenkit túl korán ébreszt. A csapat gyors reggelit evett, majd még egyszer beszéltek Urwinnel a borproblémáról.

A borászat neve Borvarázsló, és a Martikov család birtokában van. Urwin apja, Davian Martikov a vezetője, de jelenleg nincs jó kapcsolatban a fiával, ezért nem akar személyesen utánajárni, mi okozza a szállítmányok elmaradását. Még a Vistani táborban sem érkezett bor az elmúlt 3-4 napban. Ilyen még soha nem fordult elő, mindig pontos volt a szállítás, ezért ez most nagyon gyanús. Ha kiderítjük, mi történt, és segítünk visszakísérni a szállítmányt, akkor életünk végéig ingyen szállást és italt kapunk a fogadóban.

Mindenki jól lakott, jól informált volt, és megvolt a tervünk, így útnak indultunk, hogy beszéljünk a polgármesterrel, elmagyarázzuk neki a tegnapi eseményeket, és ismét kérvényezzünk egy lovat, hogy utánajárhassunk a borproblémának. A házához vezető úton feltűnően több őrt lehetett látni a faluban, mint korábban.

A főbejáratnál Leika (az egyik munkás, akit Nyam-nyam pletykálni hallott) nyitotta ki az ajtót, és bevezetett minket a szobába. Hugo, a szokásához híven, még mindig túlságosan vidám volt ilyen korán, és ugyanazzal a lelkesedéssel köszöntötte a polgármestert. Hugo Lathander, a Hajnal Ura követője, de úgy tűnt, a polgármester nem ismerte fel a nevet, pedig a falu hivatalosan ezt a vallást követi, sőt, a főtéren lévő templom is az ő tiszteletére épült.

Továbbhaladva a polgármester nagyon elégedett volt a gyors reagálásunkkal a tegnapi párducügy kapcsán és a polgárok meggyógyításával. Azonban mivel továbbra is veszély leselkedik a falura, már nem hajlandó kölcsönadni nekünk a lovat. Ehelyett azt javasolta, hogy próbálkozzunk a Vistani táborban, ott több ló áll rendelkezésre.

A csapat ismét kétfelé vált. Bjørn előrelovagolt a Vistani táborba, hogy megkérdezze, lehet-e egy lovat kölcsönözni vagy akár vásárolni, míg a többiek a templomba mentek, hogy megérdeklődjék, vezetnek-e születési anyakönyvi nyilvántartást vagy valami hasonlót, és hogy beszéljenek Ireenaval.

A templomban mindössze 4-5 ember volt, akik mélyen, csendben imádkoztak. A pap, Lucian Petrovich atya köszöntött minket, nyomában Ireenával. Elmondtuk neki a terveinket, hogy utánajárjunk, mi akadályozza a bor szállítását.

Ahogy Hugo nézegette a templomi imakönyveket, feltűnt neki, hogy senki, még a pap sem ismeri „Lathandert” mint a „Hajnalhozó Urát”. Ebből rájött, hogy egész Barovia körülbelül 200 évvel le van maradva ahhoz képest, amit ő tanult erről a vallásról.

Miután sok mindent megtudtunk Viktorról, a polgármesterről és Wachter asszonyságról, kíváncsiak lettünk a múltjukra is, ezért megkérdeztük a papot, hogy a templom tárol-e születési anyakönyveket. Petrovich atya előhozott egy könyvet, amely kissé összevissza volt, rendezetlen, de még így is elegendő információt tartalmazott.

A könyv tartalmazta a polgármester, a Vallakovics család és az elődei adatait. Kiderült, hogy a pap húga a polgármester felesége, és hogy a pap nagyanyja Tasha Petrovna leszármazottja volt. Ő egy híres papnő volt, akinek a maradványai a Strahd kastélyban találhatóak.

A polgármester mindig a főtéren álló szoborról beszélt, hogy az az ő örökségét szimbolizálja, és hogy Boris Vallakovics, a város alapítója áll rajta. Azonban az iratokban nem találtunk senkit ezzel a névvel.

Lyria eközben más érdekes könyveket is talált a polcokon, miközben Ren és a pap az anyakönyvi feljegyzéseket nézte át. Egy könyvre bukkant, amely Tasha Petrovna életéről szólt, címe: „Királyok gyógyítója, fény a nyugaton”. A szent jelképe a napfényhez hasonlít, amelynek mágikus erőt tulajdonítanak. A könyvben pontosan megemlítik, hogy hol van eltemetve. A végén egy sírkőről is szó esik, amely a Szent Markoviai Apátságban található.

Hugo ezután átnézte az imakönyvet, amelyet Rictavio kocsijában találtunk. Meg volt győződve róla, hogy a könyv Barovián kívülről származik az írásjegyek alapján.

Miután mindent átnéztünk a templomban, Ireena diszkréten megközelítette a csapatot. Aggodalmát fejezte ki, hogy a polgármester egyre szigorúbb intézkedéseket hoz. A falusiak egyre gyakrabban panaszkodnak, hogy elegük van belőle. Ireena sokszor látott embereket a Wachter ház körül, gyakran a pincébe is lementek. Aki nyíltan kimondja, hogy a polgármester ellen van, azt rövid időn belül megkeresik.

Elmondta, hogy Vakter asszonyság jobban gyűlöli a polgármestert, mint magát az ördögöt. Néhai férje az előző polgármester alatt dolgozott, de amikor meghalt, a nő teljesen megváltozott. Azóta mindent megtesz, hogy véget vessen a jelenlegi polgármester uralmának. Másik nagy csalódása a lánya elbukott házassága. Pozitívum viszont, hogy a polgármester egyértelműen tart az ő befolyásától.

Petrovich atya holnap nagy misét tart Donavich atya emlékére és a nagy ájtatosság jegyében. Még a polgármester felesége is jóváhagyta az eseményt, ő ugyanis köztudottan mélyen vallásos.

Közben Bjorn megérkezett a Vistani tábor. Luvash fogadta őt (a korábbi csapat megmentette a lányát), de nem volt hajlandó olcsón lovat adni. Némi alkudozás után Bjørn beleegyezett az üzletbe: ha szerzünk neki Smaragd pezsgőt, a ló a miénk lesz 50 aranyért, egyébként pedig 40 arany naponta egy nyerges lóért + 10 arany letét a nyeregért.

Délután 12:10 körül a csapat találkozott a városon kívül, immár egy új lóval és rengeteg információval felszerelkezve. A ló elmondta, hogy Dominicnak hívják, így Domnak fogjuk nevezni. (Eközben Szürke, a másik ló új nevet kap: #B0B0B0 – a szürke szín hex kódja.) Ezután teljes sebességgel elindultunk a borászat felé.

Ahogy telt az idő és egyre későbbre járt, egy völgyön haladtunk keresztül, közeledve a borászat felé, amikor hirtelen egy csapat farkas körbevett és ránk támadt. A harc többnyire sikeres volt, és folytattuk az utunkat. Mielőtt továbbindultunk volna, összegyűjtöttünk egy nagyobb adag friss húst.

A szőlőültetvényhez érve a csapat észrevette, hogy egy görnyedt, csuklyás alak figyel minket az árnyékokból a kereszteződés közelében. Óvatosan közeledtünk felé. Egy csúnya öregember volt. Feszült tekintettel méregette Bjørnt, majd elmondta, hogy druidák támadták meg őket.

Miután sikerült elmagyaráznunk, honnan jöttünk és mi a küldetésünk, az öregember a segítségünket kérte. A druidák és azok a bokorszerű lények egy nap megjelentek és minden ok nélkül rájuk támadtak. Először sikerült visszaverniük őket, de a következő rajtaütésnél menekülniük kellett az erdőbe. Jelenleg a druidák a házban vannak, a számukat és a bokorszerű lények pontos létszámát nem tudta biztosan. Délről érkeztek, a ruhájuk mohás, és ágak vannak a hajukban. Feltehetően Strahdot szolgálják, bár nem volt benne teljesen biztos, de annyi bizonyos, hogy Baroviát akarják tönkretenni – hiszen a bor Barovia lelke.

Becslése szerint 3-4 druida lehet, és körülbelül 12 mozgó bokor. A csapat úgy döntött, hogy az éjszakát az erdőben tölti, hogy kipihenje a hosszú napot és a kemény harcokat. Őrséget állítottunk az éjszakára, de így is rajtunk ütött egy druida és néhány kis bokorszörny. Ennek ellenére a csapat nagyjából elintézte az ellenséget anélkül, hogy túl nagy zajt csaptunk volna.

Több csapdát és védelmi eszközt is felállítottunk, majd végre sikerült nyugodtan átaludnunk az éjszakát.

To be continued…