A Druidák Rituáléja – Csata a Dombtetőn I.

Előzmény

A terv rögzítése után lóháton elindultunk Yester domb felé…

Történtek

Miután rögzítettük a tervet, lóháton majdnem elindultunk Yester domb felé.

Előkészítettük az alchemist fire-t és a Molotov-koktélokat (nagyjából mindenkinek jutott egy). Ren örökbe megkapta az ékköveket, így mostantól képes a Chromatic Orb varázslatot használni.

Még mindig a borászatban vagyunk. Davian mellettünk áll, és elmondja, hogy a legidősebb fiát, Adriant küldi velünk, míg a többiek ott maradnak, hogy védjék a házat. Adrian körülbelül 36 éves, jóképű fiatalember. Nála egy számszeríj és egy rövid kard van.

Bár gyalog is csak maximum két órányira lenne, az ösvény nehéz terep, így inkább holló alakban vezetnek minket – Nyam-nyam társaságában. Megbeszéltük, hogy az erdő szélénél találkozunk újra.

Ahogy átvágunk az erdőn, az út egyre szűkebb, szekérrel járhatatlanná válik. A fák fölénk hajolnak, a növényzet beteges: a bokrok rekettyés, torz kinézetűek. Sem állathang, sem mozgás – teljes, síri csend uralkodik. Mintha valami kiszívná az életet a természetből.

Bjørn megvizsgál egy kifacsarodott fát és rendkívül rossz érzése támad – elmondta, hogy a saját otthonát is hasonló jelenség pusztította el.

Kimbatuul Divine Sense-ével érzékeli, hogy gonosz erők vesznek körül minket az erdőben – még a földből is áradnak. Az érzés forrása egyenesen előttünk van. Az ösvényen látszanak nyomok: néhány nagy faféle lény, sok kis rekettyés, valamint emberi lépések nyoma is látható. Bár van némi szél, semmi nem mozdul – az egész táj élettelen.

Nyam-nyam felrepül, és észreveszi, hogy amerre tartunk, sűrű, fekete viharfelhők gyülekeznek.

Az erdőből kiérve meglátjuk a hegyet – körülbelül 500 méter átmérőjű és 150 méter magas. Két holló visszaváltozik (Adrian és Daniel). A domb másik oldalán egy sűrű, furán szabályos, átláthatatlan ködfal húzódik. A hollók elmondták, hogy ezt hívják “Suttogó Falnak”. Már Strahd előtt is itt állt. A legendák szerint egy ősi isten feláldozta halhatatlanságát, hogy megmentse az emberiséget, és ez lett a nyoma. Egykor víziókat mutatott múltról, jelenről, jövőről, de Strahd megjelenése óta rossz ómennek számít. A fal folyamatosan mozog és változik. Bjørn megjegyezte, hogy a Nógrádiaknak van egy különleges varázsitala, amivel talán át lehet kelni rajta.

A hegy túloldalán, még mindig a tetején, egy nagy fekete fa és több kisebb fa is található. A hegy csúcsán kör alakú kőhalomfal magasodik, kb. 3 méter magas, 50 méter átmérőjű. A kör közepén egy 15 méter magas szobor áll.

Az ösvény egyenesen vezet a hegy csúcsa felé, egy nyíláson keresztül a kőfalon át, majd lefelé a fákhoz. Két mellékösvény is indul a fő útról, amelyek koncentrikus körökben futnak körbe a hegy körül. Ezek mentén kőhalmok sorakoznak 1-2 méterenként.

Vén Varjú szerint jelenleg nincsenek druidák a hegyen. A villámok a külső koncentrikus kőösvényt sújtják. A belső kőkörön belül kiszáradt fű található. Egyelőre nem látott ellenséget a kör közepén, de a fák környékén három közepes méretű fa lényt vett észre, amelyek tüskéket tudnak lőni, de nem rejtőznek jól. Van egy kis rekettyés, amely jól rejtőzik, de kevés az életereje, valamint egy nagy fa lény, ami jól rejtőzik, lassan mozog, de sok HP-ja van.

A nagy kőfal valószínűleg rituálék célját szolgálja, míg a kisebb kőhalmok talán sírhelyek lehetnek. A körön belül is több kőhalom található.

Akinél alchemist fire van, holló alakban repkedve várja majd a jelet. A másik holló számszeríjjal támogat minket a magasból. A szobor mellkasában meglátjuk a zöld ékkövet.

Elkezd esni az eső.

Nyam-nyamot előreküldjük, és észrevesz egy furcsa jelenetet: egy lángoló fekete csődör hátán egy nemesnek tűnő alak lovagol. Ren felismeri, mint valakit, akit pénzérméken lehet megtekinteni – úgy véli, maga Strahd lehetett az. Az alak eltűnik a kőfal mögött. Davian megígéri, hogy holló alakban utána néz mi történik, addig lapuljunk.

Ren megkérdezi a vén varjút, hallott-e már arról, hogy Strahd lángoló lovon közlekedik. A varjú elmondja, hogy hallott legendákat ilyen lovasról, de sosem gondolta, hogy igaz lehet.

Davian visszatér, és elmondja: Strahd eltűnt, de megjelent két druida, akik kántálni kezdtek. Elindulunk a harc felé. Nyam-nyam előre repül, hogy megfigyelje, mi történik a kör közepén. Eközben Bjørn felkészíti a Moon Beam varázslatot a druidák irányába.

Közelebb értünk a csatatérhez, mindenki készen állt hogy gyorsan megzavarjuk a kántálást, ezért előkészítettük a támadásainkat, hogy minél előbb végezhessünk velük. Sajnos ez nem bizonyult elégnek: az egyik druida megszakította a kántálást, és a közeli, a kőfallal körbezárt területen lévő kőhalmokból négy ghoul-szerű lényt idézett elő. Butának tűntek, de erősek voltak, és gyorsan ránk rontottak.

Egy druida folytatta a kántálást, miközben két másik druida újabb négy szörnyeteget ébresztett fel a belső kör másik oldalán lévő kőhalmokból. Most, hogy túlerőbe kerültek, az egyik druida kirohant a túloldalon, a ritkábban álló fák irányába. Megpróbáltuk megállítani, de teljes sebességgel menekült.

Ren előreküldte Nyam-nyamot, hogy biztonságos távolságból kövesse a druidát. Amint azonban közelebb repült, lelőtték a levegőből. Amit biztosan tudunk: még több fa szörnyet látott a nagy, fekete fák közelében.

A harcban sikerült némi kárt okoznunk, néhány ellenséggel végeztünk is, de az idő egyre fogy, és még mindig nem tudtuk megzavarni azt az egy druidát, aki kántál.

Lyria Shatter varázslattal meggyengítette a kőfal egyik oldalát, így Ren biztonságosan kilőhetett rajta keresztül. A támadás folytatódik…

To be continued…